Túrós falatok - Finom, egészséges, kalóriaszegény

Ez az egyik kedvenc ételem, nagyon sokszor készítem, néha már napi szinten. Borzasztóan egyszerű, bárki meg tudja csinálni, nagyon jól variálható, ízléshez alakítható. Nem kellenek hozzá extra alapanyagok, extra kézügyesség, extra idő! Volt idő, hogy ezen éltem...

Minden megvan benne: lassan felszívódó fehérje és szénhidrát, rostok, ásványi anyagok... És minden jótékony hatása mellett iszonyatosan finom is! (Higgyétek el, nem vagyok az az önsanyargató típus. :)

Ezeknek a kis szendvicseknek az ötlete akkor született meg, mikor pár éve épp a szokásos tavaszi életmód-programot tartottam...

... és ilyenkor rengeteg túrót eszem, mert ez az egyik leghasznosabb tejtermék és nem utolsósorban egy csomó minden készíthető belőle. Mikor nem volt időm, csak kevertem hozzá egy kis édesítőt és bekanalaztam néhány korpás keksszel (tudjátok, ahogy Mátyás királynak mondta a juhász "Eb, aki kanalát meg nem eszi!" :).

Aztán egyszer úgy alakult, hogy kirándulni mentünk a kedvesem családjával, én pedig nem tudtam mit vigyek enni, hiszen mindenki pakolta be magának a szendvicseket - jómagam pedig épp kenyérkerülő módban voltam.

Nem akartam egész nap zöldségen/gyümölcsön élni, ráadásul azt macerás is úgy enni, ha nem táborozunk le, csak menet közben eszünk valamit. Jó lett volna  korpás keksz is, de az magában túl száraz ahhoz, hogy egy napig azon éljek (mondtam, hogy nem vagyok önsanyargatós :). Ráadásul mi lesz a fehérjével? Arra is szükség van minden nap, főleg amikor az izmok így igénybe vannak véve.

Így jött az ötlet, hogy akkor csinálok én is szendvicset, csak épp kenyér helyett korpás kekszből és túróból.

(Azóta százféleképpen variáltam, később leírom a kedvenceimet.)

Szóval az egész annyi, hogy egy kanál túró két szelet korpás keksz között, a csavar viszont az benne, hogy a keksz isteni puha lesz, mert felszívja magába a túró nedvességét.

Azóta is rendszeresen gyártom a kis szendvicseket, ha bárhova megyek, könnyű magammal vinni, kis helyen elfér, és teljesen doboz-kompatibilis a szögletes formája miatt :) Nagyon jól ellát energiával, ráadásul mindig kéznél van, így nem rohangászok a csokiautomatához megtorpedózva ezzel az "egészséges-tavasz" projektet. Gyakran eszem itthon is, tízóraira vagy uzsonnára.

Biztos vagyok benne, hogy még sokszor fogom csinálni és nagyon remélem, hogy még sok évig kapható lesz a Korpovit keksz, mert úgy tervezem, hogy a leendő gyerekeimnek is rendszeresen csomagolok majd belőle :)

Tudom, nem hangzik ez így túl jól, hogy túró, meg korpás keksz, de adjatok neki egy esélyt!

Az én kedvesem nincs nagyon oda ezekért a fogyós/egészséges/bio/jótékony kajákért, vagyis nemhogy nincs oda, de arra sem bírom rábeszélni, hogy megkóstolja őket. Pár hete elkészítettem a világ legfinomabb túrós falatkáit és rávettem, hogy beleharapjon az egyikbe.  A homlokát ráncolva, meglehetősen szkeptikus arckifejezéssel volt csak hajlandó ezt megtenni, de aztán úgy felcsúszott a szemöldöke, hogy csoda, hogy a fején maradt. "Csak annyit morgott: "Hát... ebből még csinálhatsz nekem. Úgy húszat."

Hozzávalók:

• 16-20 Korpovit keksz
  (attól függően, hogy mennyi túró kerül közéjük)
• 25 dkg krémes* túró 
• só vagy édesítő/porcukor

az ízesítéshez (amiket én használok):

édes

citromhéj (+pár csepp lé)

kókuszreszelék

cukrozatlan kakaópor

fahéj

mentalevél

vanília aroma

darált pörkölt mogyoró

sós

snidling

pirospaprika por

szezámmag

kezembe akadó fűszerek :) 

A 25 dkg túrót el szoktam felezni, és két kistálba teszem. Szeretek *krémes túrót használni (nem krémtúró!!!), olyat, amiben már nincsenek rögök. Ilyen például a Coop túró, vagy az Auchanban kapható "krém-tehéntúró", de sok márka van még, ezekre mindig rá van írva hogy krémes. Ettől még a túró még zsírszegény! Ha épp nincs az adott boltban, csak sima, rögös túró, akkor otthon botmixerrel átdolgozom, és akkor ugyanolyan krémes lesz, mint a bolti. Ha pedig nincs lehetőségem botmixelni valami miatt, akkor keverek hozzá pár teáskanál joghurtot, hogy krémes állaga legyen.

Aztán az egyik tálban levő túrót édesítem, a másikban levőt megsózom. A többi pedig már kedv kérdése, a fent látható dolgokkal vegyesen ízesítem őket. (Mint azt láthatjátok, az édes ízesítők közül egyikben sincsen cukor!)

(Nekem a legnagyobb kedvencem a citromos-édesítős túró, pár csepp vaníliaaromával. Próbáljátok ki, isteni! (Nem kell sajnálni a citromhéjat.) Egy időben a kakaós-kókuszosra voltam rákattanva, de ez magasan veri. Nyáron kis mentát is aprítok hozzá, mert nagyon felfrissíti!

A sósak közül a sima sós-snidlinges, amit a legtöbbször készítek. 

Nézzetek körül a konyhában, mi az, amit szerettek, és bele lehet keverni a túróba, aztán uccu neki :)

Szóval, miután megtörtént az ízesítés, jöhet egy Korpovit keksz, rá egy evőkanál túró, megint kekszt, szépen elsimítom az oldalát, és ennyi. Ha az összes túrót betöltöttem, alufóliába burkolom őket, az egyik csomagban lesznek az édesek, a másik csomagban a sósak. Egy-két óra alatt megpuhul, de én sokszor már este elkészítem és csak másnap eszem. Olyankor igazán összeérnek az ízek, isteni lesz, komolyan :)

Azért nem untam még rá, mert mindig máshogy ízesítem, új variációkat találok ki, ráadásul mindig van sós is édes is, így ez sem lehet kifogás.

A mai termés:

Az édes szekció, citromos-vaníliás és hátul a kakaós!

 

Snidlinges és kőrözöttes

Remélem, azért van valaki, aki kedvet kapott! :)

(És így lehet 100 oldalban leírni azt, hogy "Ízesítsd a túrót, majd egy kanállal tegyél belőle két korpáskeksz közé. Vége." 

I'm fuckin' talented :)