Ezt a nagyszerű könyvet részben tavaly nyáron, a strandon olvastam, míg az egyik legkedvesebb barátném épp keresztrejtvényt fejtett mellettem. Szegény, végül soha nem fejezhette be, mert én állandóan megzavartam egy kis spontán felolvasással, annyira rápörögtem a Lélekrágcsálókra.
Mindig azt a részt
találtam a legjobbnak, amit épp olvastam, így nagyjából a fél könyvet
meghallgathatta az én nem túl szórakoztató előadásomban. "Várj, még ezt
felolvasom, ez a legjobb!" És mikor elértem addig a mondatig, ameddig
olvasni akartam, úgy döntöttem, rezzenéstelen arccal folytattam tovább,
mert rájöttem, hogy egyszerűen nem hagyhatom, hogy a barátnőm úgy éljen
tovább, hogy ezt, meg ezt, meg ezt a gondolatot még nem hallotta.
(Egy héttel később ugyanezt szerencsétlen édesanyámmal is végigjátszottam.)
Ha létezik olyan könyv, mely tükröt tart az emberek lelkének gyermeteg
bugyrai és társadalmának furcsa nyavalyái elé, akkor ez az. És nem csak
kegyetlenül megmondja az igazságot, hanem szórakoztat is, mert egy
remekbe szabott olvasmány, melyet az író személyes történeteiből,
érdekes,
gondolatébresztő eszméiből, tudományos tényekből és könnyed humorból
gyúrt
össze, szóval végre okulhatunk röhögve is, ami azért nem gyakori
jelenség az ember életében.
A könyv tulajdonképpen egy válogatás
Popper Péter pszichológus (pszichoterapeuta, író...) előadásaiból, s mindegyik fejezet
egy olyan téma köré épül, melyet mind jól ismerünk hétköznapi életünkből, legyen
az gyermekkor, szorongás, párkapcsolat,
karrier vagy a családi élet.
Az író óriási magaslatokból tekint le az
átlagemberek nyüzsgő hangyabolyára, s ez a madártávlati szemlélet képes végre villanykörtéket
gyújtani az olvasók feje felett. Minden nyűg, hazugság és gyermeteg félelem új
fényben tűnik fel, hiszen a sorok közé veszve végre kívülről láthatjuk magunkat
és a minket körülvevő világot, Popper pedig kíméletlenül rámutat, milyen
szánalmas játszmákra is pazaroljuk kicsinyke életünket.
Ez a könyv
kompakt terápia minden világfájdalomban szenvedőnek, de élvezni fogja mindenki
más is, hiszen humoros, könnyen emészthető és tanulságos. Elvégre kinek nem jön
jól az, hogy végre lát is, nem csak néz?
Először is Isten nyugosztalja!
VálaszTörlésMásodsorban pedig nem tudom, még mi lehetne az a pont, amivel újra és újra elragadtatsz - hiszen, ha hiszed, ha nem e könyv megvásárlásán gondolkodom egy ideje. Tőle még nem olvastam, de e pár mondat - amit utolsóként emlegetve közöl a 168 óra - elült bennem, és rájöttem, hogy mulasztok.
(...) "De addig – kérem megértéseteket – igyekszem eltűnni az életetekből. Kol Nidré könyörgésének megfelelően minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani.
Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom, intenzív osztályon fekszem. Mit csinál ott? – kérdezte. Haldoklom. Kis szünet. Majd: különben hogy van? Különben?
Különben jól vagyok."
Tehát köszönöm az ajánlót :)
Nem hittem volna, hogy valaha is kommentet kapok egy könyves poszthoz. Köszönöm! Ezt is és az idézetet is :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszi az ajánlót, engem meggyőztél.
VálaszTörlésEnnek örülök! :)
Törlés