2012. január 21., szombat

Filmajánló: Noé bárkája


Sándor Pál eme alkotása a bizonyíték arra, hogy a magyar filmipar még mindig képes sallangoktól mentes, gyönyörű műveket legyártani. A hollywoodi kliséket igénytelenül leutánzó magyar „filmeket” e mellett nyugodtan lehúzhatjuk a vécén. Ez a mű igazi hungaricum: összegyűjtöttek egy hadseregre való nagy magyar nevet (Garas Dezső, Kállai Ferenc, Tőröcsik Mari, Alföldi Róbert, Szőke András, Badár Sándor, Pindroch Csaba, Szabó Győző….), és ezeket vegyítették egy koszos, régi pesti bérház hamisítatlan hangulatával, zajaival, őrültségeivel.

A történet szerint a nyugdíjas Stock Ede meglátja egy vetélkedő hirdetését a tévében, melyben az ország legjobb nagypapáját keresik, s a győztes öt millió forintot nyer. Ez pontosan egy Harley Davidson ára, mely már negyven éve Stock Úr álma, s ezt a heves vágyat még az a tény sem homályosítja el, hogy árva unokája, a tizenhét éves Kati (köszönjükemese) enyhén szólva is kiszámíthatatlan és lázadó, ráadásul ki nem állhatja nagyapját. A kettőjük közötti kapocs Tálas Aurél, Stock nyugdíjas szomszédja és barátja, aki már 15 éve nem mozdult ki a házból. Az épületben hamar híre megy a lehetséges nyereménynek, és a lakók is sorban állnak, hátha csurran-cseppen valami. Van, aki készpénzt kér, van aki disznót, repülőjegyet, szafaládét… cserébe segítenek, hogy összekovácsoljá, és színpadképessé tegyék nagyapát és unokáját. Az egyik lakásban még csirkét vágnak le, a következőben már a rap műfajával ismerkednek, a harmadikban a kínai házaspár a tányérpörgetés művészetét tanítja meg nekik, szóval minden lökött fazon ad valamit magából.

A kedves és furcsa történet mellé gyönyörű, zaklatott, ritmusos képi világ társul, a fel-felvillanó képek alatt pedig Yonderboi különleges zenéje lüktet. Igazán különleges élmény, a magyar filmiparban páratlan, alternatív, kortárs, ugyanakkor mégsem nehezen emészthető. Aki Hollywoodra bukik, ne nézze meg, mert csalódik. Aki viszont szereti, ha egy filmnek mélysége, mi több, személyisége van, az gyönyörködjön.
A történet végén a ködös záró jelenet kissé giccses, ugyanakkor fájó és örömteli is, Kállai Ferenc angyal alakja és Garas Dezső mennyei öröme pedig a közelmúltban történteket figyelembe véve könnyfakasztóan szívszorító. A film bája utánozhatatlan, hangulata pedig megérint, felemel, és magával ragad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése