
Mindig azt a részt
találtam a legjobbnak, amit épp olvastam, így nagyjából a fél könyvet
meghallgathatta az én nem túl szórakoztató előadásomban. "Várj, még ezt
felolvasom, ez a legjobb!" És mikor elértem addig a mondatig, ameddig
olvasni akartam, úgy döntöttem, rezzenéstelen arccal folytattam tovább,
mert rájöttem, hogy egyszerűen nem hagyhatom, hogy a barátnőm úgy éljen
tovább, hogy ezt, meg ezt, meg ezt a gondolatot még nem hallotta.
(Egy héttel később ugyanezt szerencsétlen édesanyámmal is végigjátszottam.)